Megriaszt s megnyugvást ad
a szerelem kettős természete,
könnyed, mint a pitypang ernyős virága,
s letaglózó, mint egy fülledt nyári este.
Van, s még sincs igazán.

Hangtalan kúsztál be,
Mint sarjadó, zöld venyige,
Tisztán és könnyedén
Jöttél, s lettél napjaim része.

Ősz van.
Szeretkeznek a falevelek,
kérdésre kérdéssel felelek,
keringőznek a kacsák a tavon,
s még mindig szavaidat hallgatom
fejemben, mint egy ezerszer visszatekert magnókazetta
sercenéseiben a mágnesszalag elnyújtott sírását.

Ajánlom mentoromnak, ki talán nem is tudja, hogy kihúzott a sötétségből, és segített újra kíváncsi gyermekként állni a világ előtt, s akinek már így is többórányi filozofálást és megismerést köszönhetek.

A kutya feszült figyelemmel feküdt a lábam mellett. Nem emelte fejét, amíg én a perceket számoltam; szívem egyszerre dobbant az óra kattogásával.

Nem vagyok még egészen túl a gyermekkoron,
noha, azt hiszem, felnőttnek számít már a korom.
S közben a kor, csak egy szám, bár nem számít,
a 30-as busszal érkező csípődés nem ámít.

Hajnal kettő, vizezettrövid vágyak,
Bekúszó zaj, a villamosajtók zárnak,
A betonon pocsolya, mosolygok benne magamra,
Szemközti csehóban részegfal embert támaszt,
Foghíjas szájában habzó öröm – távozik nadrágjába,
Üveges szemén keresztül belenéznék álmaimba.
Homályban derengő cigarettafüst,
Izzó parázs, beszökő fuvallat,
A kávé közhelyes jóindulat,
A...

Kishercegem, felelj nekem:
Álmodtál-e nyitott szemmel, éberen?
Hallottad-e felhők dalát, színek hangját,
Nyugodalmas éjeken?
Öleltél-e szivárványt bódultan, részegen,
Próbáltál-e fasuttogást, tavasz ízét üvegbe zárni félszegen?
Ringattad-e kacagását harmatcseppnek szelíden,
S tartottál-e bakot bújó rügynek a réteken?
Merültél-e az égnek kékjébe csodára...

Tizenegy éves voltam, amikor kezembe vettem édesanyám diplomamunkáját. Tele volt furcsa ábrákkal, diagramokkal, számokkal és írással, amelyből szavak százai mögé tettem gondolatban kérdőjelet.

Szemedbe meredek. Mélán bámulom fakó kékjét, mely olyan, akár a határtalan ég a tomboló vihar után. Nézlek, mintha még idegen volnál, mintha még sosem láttalak volna. Mintha nem sejteném titkaid, nem érezném vágyaid, és nem hallanám a gondolatokat, mik apró hernyókként kúsznak a fejedben, felfelé törve, várva, hogy pillangókká nőjenek.